Ezer és egy blog van - miért indítsak én egy ezerkettediket? Nem vagyok én annyival különb, nem tudok semmi átlagon felülit. Nincs mindenkiétől megkülönböztethető stílusom.

A Facebookon külön fényképalbumot készítettem kezdő vegán receptjeimnek. Barátaim egy részének nagyon tetszett, drága Vera barátnőm javasolta a blogindítást. Ha pedig már saját blogom lesz, nem csak receptekkel, ételfotókkal fogom azt feltölteni, hiszen vegánságban csak egy amatőr kezdő vagyok - nem fogom, nem is akarom se VegaNinját, se Grétát, se Zizikalandjait felülmúlni; az ételkép-készítés művészete nálam csak addig terjed, hogy felszabadítok egy tenyérnyi helyet a konyhapulton és kattintok egyet a telefonommal. Viszont érdekel egy csomó minden, vannak itthon egyéb kis írásaim, itthoni kreatívkodásaim, gondolataim is, nyilván. Eddig nem jutott eszembe ezeket közszemlére tenni. Most viszont szeretném őket egy kalap alá terelni, együtt látni, összeszedni magamat bennük. Talán segítenek arra koncentrálni, ami számomra fontos, ami engem érdekel.

A vegánság mellett van mondanivalóm az anyaságról, szülésről-születésről (otthonszülésről), kötődő nevelésről. A Waldorf-pedagógiáról. Az együttműködő, erőszakmentes értékrendről. Karitativitásról - mélyszegénységről, állatvédelemről. És természetesen még annyi minden másról - majd még menet közben alakul. 

Írogatni pedig szeretek - bár három gyerkőc meglehetősen korlátozni képes az ember lányának grafomán hajlamait...

Ha pedig nem váltja be a blog mint eszköz a hozzá fűzött reményeimet - egy gombnyomással törlöm majd.